Weöres Sándor darabját, A holdbéli csónakost adta elő a kolozsvári Báthory István Líceum VI. C. osztálya az iskolanapok keretében. (A különleges darabot 2000-ben a helybeli bábszínház magyar tagozata mutatta be Holdbeli csónakos címmel Varga Ibolya rendezésében.)

Pávaszem mesebeli királylány égi szerelem rabja, elrabolják, kalandjai ősformáját Héliodórosz Aithiopikacímű regénye alapján már kétezer éve ismeri az emberiség a kalandos történeteket. Weöres művében azonban a kislányt fantáziakép szerelme ejtette rabul, őt nemcsak haza kell hozni, hanem össze is kell békíteni a földi élettel. Az iskola dísztermi színpadán a keleti sárgákat, fehérített vásznakat érvényesítő, funkcionális díszlet az Idomeneust alakító (hatodikos) Darvay Botond munkája volt; az ötletes térjelző formák között érvényesült a játék, és a diákok nagyobb csoportja is szabadon tudott mozogni. Ha a számtalan jelenetet (színpadi szóval élve változást) ellentétpáronként próbáljuk megragadni: móka és riadalom, móka és révedezés, mondóka és beszédes csönd, sokaság, magány, vágyakozás, párbeszéd és megint elölről… Fények: Nagy Gergő és Darvay Botond.

A „kalandos játékot” Tőkés Orsolya, az iskola egyik magyartanára alkalmazta színpadra és tanította be, segítségére volt Andor Enikő osztályfőnök, maga is az iskola nyelvtanára. A 11 éves korosztályhoz tartozó játszókhoz képest merész darabválasztása sikert hozott; a rengeteg színváltást, a bonyolult cselekményt célszerű mozgásokkal, zenei betétekkel tagolta (Kaláka-, Sebő-, Ghymes-, René Aubry zene-részletekkel), és a monológok, párbeszédek megértésére is hagyott időt a közönségnek. Telitalálat volt a főszereplő kiválasztása (Pávaszem: Miklós-Kokor Katalin) és emlékezetes lett Pávaszem és a Holdbéli csónakos (Binder Brigitta) vágybeszéde: észre sem vettük, hogy nem ők találkoztak, hanem a mondataik (a tisztán hangoztatott versmondatok felértek a rendezésben a szerzői utasítás ének-javaslatával):

Pávaszem:

… Eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta
Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a
párom.
A holdbeli csónakos:
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek
téged,
szívemnek te vagy egyetlen
vágya,
egymásé leszünk már
nemsokára.

A csoportos szereplők is saját egyéniséget kaptak e játékban (a városi nép, a majmok, a katonák, az asztaltársaság). Különösen érvényesültek a moriók; a Paprika Jancsi, Vitéz László, Bolond Istók-hármas lezserül mókázott; de az antik világ istenei, hősei, királyai-királynéi is festőien vonultak, bakalódtak, álmélkodtak vagy elmélkedtek. Volt, amikor csak festői keretet képeztek a szavaknak, az utolérhetetlen ívű Weöres-mondatoknak. A kalandok mesei jó végének a családtagokból, az iskola tanáraiból és a jelesnapi vendégekből toborzott közönség együtt örült a színjátszókkal (vagyis Medvefiával, Jégapóval, Huang-Ti-vel, Dumuzival, Memnonnal, a Sólyomistennő-sólyomárussal és a többiekkel).

Volt minek örülni. A magyar nyelv szintjeit egyszerre érvényesítő, azt fennkölt, köznyelvi, mesei, bizalmas változatában használó valóban varázslatos játék mítoszok és szép mesék, versek keresztútján bontakozott ki. Weöres Sándor a Csongor és Tünde és az Árgyélus soraiból választott darabjához mottót, de a mű az Iliász, a Gilgames, az északi medveénekek és más kulturális képzetkörök sziporkázó közös terében zajlik. A kalandok labirintusában. Aztán a mesei megoldások békés révébe érkeznek e nemzetközi „mítoszprojekt” lakói. Egy teljes osztály – közben nyelvet, emberiség-kultúrát tanult és felfedezhette, mit jelent a társulati szellem a színjátszásban.

(És az álom ábrázolása?

Az alvó feltérdel, hátra sem fordul, úgy felel az álombeli kérdezőnek. Aztán pillanatra visszahajol az álom „füvére” – s utána új tudással ébred.

…Vagy rosszul emlékszem? Lehet, kicsit én is a játék, a darab hatása alá kerültem.)

LET'S DO IT, ROMANIA!

Országos szeptemberi akció után, elmondhatjuk magunkról, hogy részt vettünk hazánk  megtisztításában. Osztályunk hatfős csapatva fáradtan, de sikeresen tért vissza iskolánk többi tanulójával együtt.

Szacsvai István osztálytársamat kértem meg, hogy összegezze a nagy takarítást.

• Szia, köszi, hogy válaszolsz néhány kérdésemre.
• Szia, örvendek, hogy engem kértél meg.
• Ugye szeptemberben volt egy önkéntes akció, hogy tisztítsuk meg Romániát. Hogy élted meg így utólag, mert tapasztalatból tudom, hogy az elején mindenki odzkódik, az ember az ilyen szemétszedéstől.
• Igen résztvettem és nem bántam meg, sőt jól éreztem magam, a társaságnak köszönhetően.De persze eleinte nekem se volt nagy kedvem.
• Mi miatt érezted úgy, hogy neked muszáj ott lenned, és muszáj segíts?
• Egy részből kötelességemnek éreztem, hogy takarítsam meg ezt az országot, aminek annyi természeti adottsága van, ambicionált, hogy a barátaimmal csoportban dolgozhattam.
• Te véleményed szerint jól meg volt rendezve, vagy te csináltál volna valamit más ként is?
• Szerintem, nagyon meg volt rendezve.
• Szerinted elegendő, egy ilyen eseményt, egyszer egy évben megrendezni?
• Sokkal gyakrabban kéne, ha tisztán akarjuk azt az országot látni, ahol  élünk.
• Ha lesz még ilyen, vagy ehhez hasonló dolog, elmész?
• Persze, ez természetes.
• Rendben, és köszi, hogy szántál rám ídőt.
• Én köszönöm, szia!